Szárnya Van De Nem Madár
- Tarka de nem virág
- Szárnya van de nem madara
- Szeged Panoráma: „Szárnya van, de nem madár…” – a hó
- Mért nem vagyok madár – Wikiforrás
- Lélekszirteken
- Esik a hó - Szabó Lőrinc - vers
- Kormorán
Kik veled éltek odafenn, Körötted leng a sok halott - Légy nyugton, óvó szellemük Hatalma kísér mindenütt. Álom az álomban Állok viharzó part előtt, A tenger lihegve bőg. Kezemben emlékek, romok, Arany fövény, arany homok. - Nézem, hogy hullanak ezek A könnyű, semmi porszemek És könnyezek - és könnyezek! Ó Istenem! bárhogy fogom, A porba hull lágy homlokom! Ó Istenem! nem menekül Egy szem se a vizek elül? Hát minden-minden e világon Álomba ködlő furcsa álom? ( Kosztolányi Dezső) Az alvó Kék nyári éj, a hold kigyúl, állok alatta szótlanul. Ködöt lehel ki szája: ím körötte álmos pára ring s a csúcsra csöppen csöppre csöpp: lágyan csöpög a könnyű köd s lecsordul: zizzenő zene, a tág völgy megtelik vele. A síron ing a rozmaring; a hullámon liliom int; a rom morog, mozdulni rest, a ködpólyában pihegni kezd. A tó. sötét csillámú rét, mély szusszanása leng feléd, alszik: hiába költenéd. Álom ül minden Szép szívén. Vajjon te hol pihensz Irén. ( Képes Géza) F-nek Emléked ép úgy leng felém, Mint távol és mesés sziget Kavargó tenger közepén, Hol reng az óceán tömény Dühvel, de fönt a kék eget Fény űli folyton, tiszta fény A mosolygó sziget felett.
Tarka de nem virág
Mint aki bízik s mit se kérd, Hívőn vetette rám szemét... Ember szerelme! Földi részünk Mindabból, miért égre nézünk! Lelkünk úgy kíván, mint esőt Szirokkótól szikkadt mezők. Nélküled, áldó Hatalom, A szív is csak kopár vadon. Eszme! ki különös zenét S vad, ős szépséget hintve szét, Szállsz életünkre, ég veled! A Földért elcseréltelek... Hazatértem, s nem volt hazám, Mi azzá tette, mind oda! Mohos kunyhómnak ajtaján Egy ismerős hang, - jaj! - noha Halkan léptem, küszöb alól Fölsírt. No, hát mutass, Pokol Szívet izzó tűzágyadon, Mit alázat mélyebbre von, S benne gyötrőbb a fájdalom! ( Kardos Pál) -nak (részlet) Lányos szemérem volt talán Arcod parázsa, meglehet, De tőle forróbb lett a láng, Forróbban marta szívemet, Mert nászod napján láttalak, S mert láttam bús arcod bús tüzét - Pedig a boldog ég alatt Minden szerelmes volt beléd. ( Kardos László) Holtak szelleme Ha majd bús hantok közt borong Lelked, komor magánya kong, S a földön ember nem akad Fürkészni fájó titkodat. Magányod tűrd el csendesen Hisz nem vagy ott sem elhagyott.
- Tatár közmondások – Wikidézet
- Keserédes búcsú: így választják el a csikót az anyjától – Hobbiallat.hu
- Szárnya van de nem madariss.fr